Ugrás a fő tartalomra

Arany János: A walesi bárdok




Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány.


Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?


S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt’
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?


Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz.


S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir.


Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.


Montgomery a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura,
Vendégli a királyt.


Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh;


S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren.


Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?


Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes.


Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim -
Elő egy velszi bárd!


Egymásra néz a sok vitéz,
A vendég velsz urak;
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.


Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. -
Ajtó megől fehér galamb,
Ősz bárd emelkedik.


Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap.


„Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!


Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sírva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!”


Máglyára! el! igen kemény -
Parancsol Eduárd -
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd.


„Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé;
Szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé.


Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!...”
S int a király. S elérte még
A máglyára menőt.


De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:


„Elhullt csatában a derék -
No halld meg, Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.


„Emléke sír a lanton még -
No halld meg, Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd.”


Meglátom én! - S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl,
Minden velsz énekest!


Szolgái szét száguldanak,
Ország-szerin, tova.
Montgomeryben így esett
A híres lakoma. -


S Edvárd király, angol király
Vágtat fakó lován;
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány.


Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd. -


Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant bármi nesz!


Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
„Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik.”


Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma...


De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A vértanúk dalát.



Sinkovits Imre előadásában:



Dányi Krisztián előadásában:




Angol fordításban:
The bards of Wales'
King Edward scales the hills of Wales
Upon his stallion.
"Hear my decree! I want to see
My new dominion.

"Show me the yield of every field,
The grain, the grass, the wood!
Is all the land now moist and rich
With red rebellious blood?

"And are the Welsh, God's gift, the Welsh,
A peaceful, happy folk?
I want them pleased, just like the beast
They harness in the yoke."

"Sire, this jewel in your crown,
Your Wales, is fair and good:
Rich is the yield of every field
The grassland and the wood.

"And, Sire, the Welsh, God's gift, the Welsh,
So pleased they all behave!
Dark every hut, fearfully shut
And silent as the grave."

King Edward scales the hills of Wales
Upon his stallion.
And where he rides dead silence hides
In his dominion.

He calls at high Montgomery
To banquet and to rest;
It falls on Lord Montgomery
To entertain the guest:

With fish, the meat, and fruit so sweet,
To tease the tongue, the eyes,
A splendid spread for a king to be fed
A lordly enterprise.

The waiters file with the best this Isle
Can grow in drink and food,
And serve the fine Bordeaux and Rhine
In gracious plentitude.

"Now drink my health, you gentle sirs,
And you, my noble host! You Sirs...
Welsh Sirs... you filthy curs,
I want the loyal toast!

"The fish, the meat you served to eat
Was fine and ably done.
But deep inside it's hate you hide:
You loathe me, every one!

"Well, then, you sirs, you filthy curs,
Who will now toast your king?
I want a bard to praise my deeds,
A bard of Wales to sing!"

They look askance with a furtive glance,
The noblemen of Wales;
Their cheeks turn white in deadly fright,
As crimson anger pales.

Deep silence falls upon the halls,
And lo, before their eyes
They see an old man, white as snow,
An ancient bard to rise:

"I shall recite your glorious deeds
Just as you bid me, Sire."
And death rattles in grim battles
As he touches the lyre.

"Grim death rattles, the brave battles,
And blood bestains the sun,
Your deeds reek high, up to the sky:
You are the guilty one!

"Our dead are plenty as the corn
When harvest is begun,
And as we reap and glean, we weep:
You did this, guilty one!"

"Off to the stake!" the king commands,
"This was churlishly hard.
Sing us, you there, a softer air,
You, young and courtly bard!"

"A breeze so soft, does sweetly waft
Where Milford Haven lies,
With wailing woes of doomed widows
And mournful maidens' cries.

"Maiden, don't bear a slave! Mother,
Your babe must not be nursed!" ...
A royal nod. He reached the stake
Together with the first.

But boldly and without a call
A third one takes the floor;
Without salute he strikes the lute,
His song begins to soar:

"Our brave were killed, just as you willed,
Or languish in our gaols:
To hail your name or sing your fame
You find no bard in Wales!

"He may gone,' but his songs live on -
The toast is `King beware!'
You bear the curse - and even worse -
Of Welsh bards everywhere."

"I'll see to that!" thunders the King,
"You spiteful Welsh peasants!
The stake will toast your every bard
Who spurns my ordinance!"

His men went forth to search the North,
The West, the South, the East,
And so befell, the truth to tell,
In Wales the famous feast. -

King Edward fled, headlong he sped
Upon his stallion,
And in his wake a blazing stake:
The Welsh dominion.

Five hundred went singing to die,
Five hundred in the blaze,
But none would sing to cheer the king
The loyal toast to raise.

"My chamberlain, what is the din
In London's streets so late?
The Lord Mayor answers with his head
If it does not abate!"

Gone is the din; without, within
They all silently creep:
"Who breaks the spell, goes straight to hell!
The King can't fall asleep."

"Let drum and fife now come to life
And let the trumpets roar,
To rise above that fatal curse
That haunts me evermore!"

But over drums and piercing fifes,
Beyond the soldiers' hails,
They swell the song, five hundred strong,
Those martyred bards of Wales.



Az angol változat:


Modern képregény verziő.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Un frère (2018)

18+ MELEG TÉMÁJÚ! A 15 éves Tom és családja szokásos nyári vakációjukat töltik vidéki házukban. Úgy tűnik, hogy minden a szokásos rend szerint zajlik majd idén is, tóparti fürdőzés a kishúgával, és 1000 db-os puzzle kirakás, a szülők pedig a közeli sörfőzdét látogatják. Az idei nyár azonban új élményeket hoz Tom számára, anyja régi barátnője és annak 17 éves fia Felix egyik este betoppan hozzájuk, hogy néhány hetet velük töltsenek. Tom és Felix szinte minden idejüket együtt töltik ezután, és a barátságon túl kezd valami több is kialakulni közöttük. A film hátteréről érdemes tudni, hogy közösségi finanszírozás révén jött létre. Sok mindent nem igazán értek ezzel a filmmel kapcsolatban. Milyen megfontolás vezérelte a készítőket, hogy a szülők arcát szinte sohasem látjuk? Számomra azt sugallja ez a képi megoldás, hogy a szülők és gyerekek ugyan egy helyen vannak, de két külön világban (a szülők amúgy is szinte mindig mással vannak elfoglalva, alig van szövegük, gyakran inkább a...

Milarepa (2006)

Milarepa tibeti misztikus volt (majdnem 1000 évvel ezelőtt), aki a buddhizmus egyik legjelentősebb alakja lett. A film nagyon érdekesen mutatja be a buddhizmus és a sámánizmus keveredését, és egy fiatalember útját a bosszútól a megvilágosodás útjára való lépésig. Nem tudom történelmileg mennyire hiteles, de igen érdekes filmnek tartom. Ne várjunk rettenetesen sok különleges effektet, nagy beszédeket, és a végtelen bölcsesség kinyilatkoztatását. Egy csendes film, némi mondanivalóval. IMDB ONLINE

Seven Days: Monday – Thursday, Friday – Sunday (2015)

Venio Tachibana mangájából készült élőszereplős film (szinte teljesen pontos adaptáció). MELEG TÉMÁJÚ! Seryou Touji minden hét elején azzal megy el randizni, aki először megvallja neki vonzalmát. A hét végén pedig közli a lánnyal, hogy szakítsanak, mert nem tud szerelmes lenni belé. A legkülönösebb, hogy ezért senki sem haragszik rá, mert azalatt a hét alatt a lányok megélhetik legszebb álmukat mellette, mert Touji igazi úriemberként bánik velük. Ezzel szemben ott van Shino Yuzuru, egy felsőbb éves  jóképű srác, az íjászklub senior tagja, akiért odavannak a lányok, mindaddig, amíg rá nem jönnek, hogy a tisztelettudó külső mögött egy nyers, szókimondó, feledékeny természet lapul. Shino és Touji egy hétfő reggelen az iskola előtt futnak össze, és egy hirtelen ötlettől vezérelve Shino elhívja randizni Toujit, aki igent mond - bár erősen gyanítja, hogy a srác csak szórakozott vele. Aztán folytatódik a hét, és a két fiú minden nappal egyre jobban kötődik egymáshoz.  ...